Bella <i>Máté </i>

Bella Máté

zeneszerző

"A szokatlan, a különleges ezúttal élménnyé vált! A jelenlévők minden bizonnyal egy életre megtanulták Bella Máté nevét."
— Fittler Katalin

Poppea megkoronázása

Eiffel Műhelyház, 2021
"Bella Máté – akinek ez a műve újabb bizonyíték arra, hogy ízig-vérig színpadi szerzővel állunk szemben"
— Operavilág (Kondor Kata)

Magyar Ünnep

Nemzeti Színház, 2010
"Bella Máté zenéje bravúr: a negyvenes évek sanszonettjeiből, népies műdalaiból, katonanótáiból továbbdolgozott motívumokat elegyít a darabbéli kar szövegeivel, így a zene korhoz is köti, el is emeli az előadást."
— Színház (Markó Róbert)

Magyar Ünnep

Nemzeti Színház, 2010
"Bella Máté nevét érdemes lesz megjegyezni: muzsikájában feltűnnek a nyúlós műdalok és katonanóták is, ám egy pillanatra sem ringat el nosztalgikusan, inkább távolságot tartani segít. S talán zenéje ad értelmet magának a karnak is."
— Népszava (Hamvay Péter)

Laniakea

Zeneakadémia, 2015
"...Bogányi Bence, fagottművész, aki a roppant tehetséges Bella Máté erre az alkalomra íródott fagottversenyét mutatta be. Nos, nem kertelek: ezért volt igazán érdemes ellátogatni a koncertre. Egy olyan művet hallhattunk, amely azokban a pillanatokban változik, vált témát, megszólalási módot (hangnememről nem beszélhetünk), mely pillanatokban éppen fárasztóvá kezd válni. Ez a lassú gomolygásként induló mű, valójában moduláris darab, miként a címe is – Laniakea - jelzi, bolygóközi utazást mutat meg, zenei jelenetekkel. A címet maga a szerző magyarázza el: a hawaii eredetű szó jelentése, mérhetetlen kiterjedésű égbolt. Ezt a kiterjedést, a végtelennek tetsző távolságokat, a csillagok fehér gomolygását hivatott ábrázolni, a hegedűvonók vibrálása, a tremolók fölötti fagott szóló, a kromatikusan kitöltött hangkomplexumok, melyek mintha nem is zenei események, hanem halmazállapotok lennének. Nem is elsősorban Ligeti jutott róla eszembe, hanem egy filmes élmény, Cristopher Nolan Interstellar című filmje, illetve annak Hans Zimmer által megalkotott a zenéje, amely más eszközökkel, de hasonlóképpen tudta érzékeltetni a végtelenséget, a tágasságot. Bella Máté zenéje mintha behúzná a hallgatót egy olyan térbe, ahol szinte rémülten szembesül az őt körülvevő univerzum kiterjedésével, saját jelentéktelenségével."
— Fidelio (Kolozsi László)

AZ ÉJ MONOLÓGJA

Nemzeti Színház, 2013
"...megkísérli a lehetetlent, és a maga teljességében igyekszik megragadni Vörösmarty Mihály költői-filozófiai látomását a világ sötétségből induló és oda visszatérő örök körforgásáról. A kompozíció (mely a zeneszerző 2011-es diplomakoncertjére készült) feltűnően kerüli a témához kapcsolódó zenei közhelyeket, jelesül nem a csenddel és a nyugalommal asszociálja a sötétséget – sokkal inkább a monológ nyugtalanító tartalmát, a szöveg állandóságában is meglévő dinamikáját aknázza ki. Éppen ezáltal kelti meghatározatlan műfaja ellenére is vérbeli operamuzsika benyomását – hogy a szerző nem csak musicalben és színházi kísérőzenében alkot kiválót, hanem operában is, azóta már bizonyította a Zeneakadémia tavaly nyári operavizsgájára készült egyfelvonásosával, A tavasz ébredésével."
— Operavilág (Bóka Gábor)